2016. május 12., csütörtök

Félidő

    Miután túléltem az első hat hónapot, megint itt lett volna a kontroll ideje, de sajnos nem talált egymásra a kereslet és a kínálat, mivel a lehetséges időpontok egyikében sem lett volna túl könnyű hazautaznom. 

    Elméletileg persze meg tudtam volna oldani, de miután azt az infót kaptam a klinikától, hogy elég, ha képeket küldök magamról, így végül ez mellett döntöttem, mert vagyok elég optimista ahhoz, hogy úgy érezzem, továbbra sincs semmi olyan probléma, ami miatt elengedhetetlen lenne a személyes konzultáció. Remélem, nem csak én gondolom így :)

    Egyébként most már határozottan látszik a változás, és ha végigsimítok a fejtetőmön lévő hajszálakon (eleve most már van értelme ennek a mondatnak), akkor is egyértelműen érzem a különbséget a kiinduló állapothoz képest. Persze túl hosszúra azért még nem érdemes meghagyni a hajamat, mert egy bizonyos hosszon túl elkezd romlani a vizuális élmény, de a rövidebb állapotok már egészen élvezhetők.

    Hajbeültetés után 6 hónappal



    Ezen kívül elvétve még előfordulnak a hajszálaim között ezek a pici részecskék, amiket én hámlásnak tippelek, újabb pattanással viszont már régóta nem találkoztam. Szóval maradt a bizakodás, kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a történet a következő fél év elteltéig, amikorra ki kellene, hogy alakuljon a végleges állapot.

2016. április 11., hétfő

Az 5. hónap műtét után

Igazság szerint semmi extráról nem tudok beszámolni, de ezt most jó értelemben véve mondom, mert ránézésre nagyjából lineárisan dúsul a hajam a beültetett részen. 

Most már határozottan több van belőle a fejtetőmön, mint az elmúlt 2-3 évben bármikor, és remélem, ezt még egy párszor elmondhatom majd a következő hónapokban. Szóval ha minden így megy tovább, akkor jó lesz ez!

2016. március 7., hétfő

Műtét után négy hónappal

Megint eltelt egy hónap, és amíg egy hónapja nagyjából azért még mindig azt lehetett mondani, hogy úgy nézek ki, mintha nem is lett volna műtét, mostanra szerintem már ennél jobban állok. 

Úgy tűnik, hogy lassan, de biztosan kezd több hajam lenni a hajbeültetés helyén, mint azelőtt. Szemből legalábbis mindenképpen így fest, viszont a házban, ahol lakom, olyan a lift, hogy körben minden falán és még a „plafonon” is tükör van, így be lehet állni egy olyan pozícióba, ahol felülről is kiválóan látszik a fejem – na ha innen nézem, akkor még azért bőven van tartalék a rendszerben. De tényleg látható a fejlődés, szóval bizakodó vagyok.

2016. február 8., hétfő

Negyedéves jelentés

Három hónappal a műtét után továbbra sem túl látványos még a változás, bár a kontrollon a doktor úr már felfedezett némi újonnan kinőtt sörtét a fejtetőmön. 

Abszolút türelmes vagyok, nem lettem volna akkor sem csalódott, ha egyelőre még ennyi sem történt volna, szóval megörültem a jó jelnek. Főleg, mert én tapintásra nem igazán tudtam megkülönböztetni ezeket a hajszálkezdeményeket a fejemen található többi göröngytől – ahogy néztem, ezek legtöbbször ilyen hámlás- meg korpaszerű kis darabkák, de azért már jóval kevesebb van belőlük, mint mondjuk egy hónapja –, azt gondoltam, hogy amikbe beleütközik az ujjam, ha végigsimítok a fejtetőmön, azok mind ilyenek. 

Hajbeültetés után 3 hónappal


A pattanások továbbra is jönnek-mennek, de ezen a téren is csökkent az intenzitás, most már hetente kb. csak két-két új példánnyal szoktam találkozni. Röviden összefoglalva minden OK-nak tűnik, és így most azt sem feltétlenül bánom, hogy gyorsabban telik az idő, mióta a napom nagy részét megint egy irodában töltöm.

2016. január 10., vasárnap

A második hónap

Eltelt a második hónap is, a műtét már csak távoli emlék, mostanra minden visszatért a régi kerékvágásba. 

Talán annyi kivétellel, hogy hajat még mindig óvatosabban mosok, mint a beavatkozás előtt – a zuhanyt nem éppen gőzborotva üzemmódban használom, és a törölközéskor is visszafogottabb vagyok. Ezzel együtt fokozatosan tért vissza a bátorságom, nagyjából túl vagyok a szobafestésen (ehhez szerencsére találtam otthon egy már kellően megviselt sapkát), és az uszodába is visszatértem. Minden gond nélkül ment, semmi tünet nem utalt arra, hogy időközben néhány hajszál átköltözött a tarkómról a fejtetőmre.

A költözés viszont, ahogy várni lehetett, egyelőre nem végleges, mert ránézésre az átültetett hajszálak többsége kihullott, így egy ponton gyakorlatilag visszaértem a startmezőre, vagyis ugyanazt kezdtem el látni a tükörben, mint a műtét előtt. Azt is észrevettem, hogy a kihulló hajszálak rövidebbek, mint a donorterületen lévők, szóval bár az átültetés után még egy darabig nőttek, a kihullás előtt mintha megállt volna ez a növekedés.

Azóta viszont lehet, hogy hallucinálok, de mintha valamennyit máris sűrűsödött volna a hajam a befogadó területen. Persze lehet, hogy csak azért tűnik így, mert a műtét utáni első hajvágásom alkalmával a fodrász nagyjából békén hagyta az eredetileg is ott lakó hajszálakat, így azok most hosszabbak, mint az oldalt és hátul lévők. Némi vulkanikus tevékenység azért csak lehet a felszín alatt, mert kb. 2-3 naponta szerzek egy-egy új pattanást a fejtetőmre...

Hajbeültetés után 2 hónappal

Nagyjából ennyi, egyebekben január közepén újra elkezdek dolgozni is, méghozzá külföldön, úgyhogy a három hónapos kontrollt a hazautazás miatt még jobban várom.

2015. december 7., hétfő

Egy hónap után

A műtét utáni második héttől kezdve szépen lassan elbúcsúzhattam a pörköktől, illetve a lehámlott bőrtől. Legnagyobbrészt az először még sampon nélküli, azután már samponos hajmosás közben jöttek le a részecskék, általában magukkal rántva egy vagy több hajszálat is, ami eleinte még akkor is rosszul érintett, ha tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. 

Emellett picit én is rásegítettem a folyamatra azzal, hogy néha a meglazult darabkákat nagyon finoman arrébb görgettem egy-két milliméterrel (de semmi dörzsölés vagy vakarás), ami már bőven elég volt ahhoz, hogy az ujjamon maradjanak. De ezt is inkább csak a donorterületen műveltem, a fejem tetejéhez ugyanis még mindig nem szívesen értem hozzá, bár ez a „fóbia” egyre inkább csökkent.

A megbeszélteknek megfelelően kezdtem újra a samponos hajmosást is, először még csak 3-4 naponta. A műtét előtt még naponta mostam hajat, de egyrészt megint az óvatosság vezetett, másrészt azzal a pár milliméteres hajzuhataggal, amivel ekkor dicsekedhettem, különösebben nem éreztem szükségét a gyakoribb mosásnak.

Hajbeültetés után 1 hónappal


Az egy hónapos kontroll még rövidebb volt, mint az előző, a fotózás után megegyeztünk, hogy csak így tovább, és két hónap múlva találkozunk legközelebb. A spricnire sincs már szükség, egészen eddig még szorgalmasan használtam, de most már akár rá is hagyhatom, amúgy is már csak egy kicsi maradt a flakon alján.

Ez alatt a pár hét alatt annyira belejöttem a relaxálásba, hogy valahogy nem akaródzott még újrakezdeni a sportot és a szobafestést, úgy voltam vele, hogy most már megvárom velük a kontrollt. De most már se akadály, se kifogás nincs, úgyhogy jövő héttől csak előre!

2015. november 11., szerda

Az első hét

A műtét utáni napok kicsit talán lassabban teltek az átlagosnál, de eleinte a fejemen zajló folyamatok megfigyelésével valamennyire azért le tudtam kötni magam. Természetesen pont ezen a héten tombolt odakint a novemberi nyár, és bár papíron kimehettem volna akár hosszabb időre is a lakásból – persze azzal, hogy a fejemet továbbra sem éri semmilyen jelentős behatás – egyrészt inkább nem kockáztattam, másrészt az első napokban a várakozásaimnak megfelelően nem is néztem ki úgy, hogy kedvem legyen kimozdulni. 

Az előre beígért duzzanat először ugyanis a homlokomon jelent meg, aztán a bal szemem is megdagadt egy kicsit, de ezek a jelenségek a negyedik nap végére nyomtalanul eltűntek. A sóoldat másfél óránkénti használata is lassan rutinná vált, egyfajta hajmosáspótlékként is szolgált. A viszketés, amire még számíthattam az első héten, korántsem volt olyan erős, mint amilyentől tartottam, de a spricni ezt is enyhítette. Fájdalomcsillapítót bármilyet használhattam volna, de nem volt rá szükség, és a hét vége felé már a védőpárnán sem láttam semmi nyomot felkeléskor, úgyhogy azt is eldobhattam (addig kellemetlen volt, hogy éjszaka, vagy napközben félig fekve tévézés után a sebgyógyulással járó szivárgás miatt mindig kicsit odaragadtam a párnához). Amire még vigyázni kellett, az az volt, hogy kerüljem a hajolgatást, de erre nem kellett különösebben odafigyelnem, mert ahogy első alkalommal reflexből elkezdtem a műveletet, rögtön úgy éreztem, mintha túlnyomás keletkezne a fejemben, úgyhogy azzal a lendülettel ki is egyenesedtem, és onnantól kezdve óvatos leguggolással oldottam meg a cipőhúzást és a hasonló kihívásokat.

Hajbeültetés után 1 héttel

Hajat az első héten még nem moshattam, a kontroll előtti utolsó este – ahogy a műtét után kapott szöveges tájékoztató is írta – nagyon gyenge vízsugárral végigmentem a fejemen, ami kimondottan jólesett. Egész héten próbáltam főleg a beültetett részhez nem hozzáérni, de igazából nem is mertem. A hét végére már egészen konszolidáltan néztem ki, a hajam is elkezdett nőni mindenhol (a beültetett részen is), így valamennyire már kezdte eltakarni a műtét nyomait.

Hajbeültetés után 1 héttel
Hajbeültetés után 1 héttel a donor terület
A kontroll napját egyre jobban vártam, és bár a civilizációval való újbóli találkozásom az 5-ös buszon történt, azért jó volt fél óránál hosszabb időre is kimozdulni. Maga a kontroll negyedóránál nem tartott tovább; egy újabb fotózással kezdődött, azután egy gyors szemrevételezés következett. A fogadó terület rendesen „be volt havazva”; ahogy megtudtam, ez valójában hámlás, amit a növekvő hajszálak kitolnak a bőr felszínéről, és ahogy ezek lejönnek, valószínűleg viszik majd magukkal a hajszálakat is. Megbeszéltük azt is, hogy mit mikortól lehet csinálni: samponos hajmosás másfél hét múlva, babasamponnal vagy – mivel gyakorlatilag a hámlás is korpa – korpásodás elleni samponnal, a futás jellegű sportot pedig már egy hét múlva is újra lehet kezdeni, de a súlyzós edzéssel inkább várjak még plusz két hetet. Illetve a műtét előtt tervben volt nálam a lakás részbeni kifestése is, amit el is kezdtem anno, de befejezni már nem sikerült, itt abban egyeztünk meg, hogy másfél hét múlva akár ezt is folytathatom. Igazából a hajszálak már az első héten annyira „gyökeret vernek”, hogy nagy baj ekkor már nem lehet, ezek a korlátozások inkább „gyerekzár” jellegűek, de nem mintha akkora törést okoznának az életemben, hogy ne lehetne rájuk odafigyelni, biztos, ami biztos alapon. A már majdnem elfogyott sóoldatból kaptam még egy adagot, hogy használjam tovább nyugodtan, mert segít leszedni a pörköket, de most már elég akkor spriccelni belőle, ha eszembe jut.

Kezemben a flakonnal kicsit megkönnyebbülve léptem ki az utcára, hiszen a nehezén ezzel túl voltam... most már csak egy kis türelemre lesz szükség.